Extensa - Regény az EPR-paradoxonra - 65

„Hat év, ezer álom, fölmásztam a két négyszögletes ikerkémény között, fölemeltem a fejem, kitátottam a szám, hosszú kortyokban nyeltem az éjszakát; engem is elnyelt az éjszaka. A szél keze a hajamban, a torkomban a szagok ecsetje (a föld, a fű, a füst, a föld szaga), a fülemben zúgás, a végtelen terek rémületes, csodálatos zúgása, az a nem hallható robaj, amely ott van minden csönd mélyén.” A történet mesélője a távoli jövőben, a Föld utolsó elérhető szegletében éli békés életét. Ám felnőve lassanként ráébred, hogy bolygónkon, a teljes univerzummal egyetemben egy magasabb rendű civilizáció képviselői uralkodnak, akik úgy tekintenek az emberre, amiként mi emberek tekintünk a hangyákra. Az eszköz, mely ezeknek az Idegeneknek hatalmat szolgáltat a kozmosz felett, a címben szereplő extensa – egy rendkívül fejlett technológia, egyfajta anyag, amelynek elméleti alapjai évek óta úgy ismertek, mint az EPR-paradoxon. Az Einstein–Podolsky–Rosen-paradoxon szerint az elemi részecskék hatással vannak egymásra, még több száz fényévnyi távolságból is.