Altatók - 70

Ezek a versek azoknak szólnak, akik nem tudnak aludni. Azoknak, akik a hangzavarban is magányosak, akik nem tudják merre van az előre, és nem értik, miért találják magukat mindig ott, ahonnan indultak. A zavarbaejtően érzékenyeknek, akik nem mernek szeretni senkit, beleértve saját magukat is. A gyáváknak, akik félnek meghalni, de fogalmuk sincs, hogyan kellene élni. Nem mintha bármire is megoldást adnának, de költészet már csak ilyen műfaj. Ezek a versek azoknak szólnak, akik nyitott szemmel fekszenek a sötétben, örökké éberen. Legalább nem lesznek egyedül.