Mordecháj könyve - 75

"Hát nem mindegy egy vaknak, kérdezte Josze rabbi, hogy dél van-e vagy sötét? Egy nap azonban, útban hazafelé szembejött vele egy vak, aki égő fáklyát tartott a kezében. Megkérdezte őt: - Fiam! Minek neked ez a fáklya? A vak pedig azt válaszolta: - Amíg fáklya van nálam, meglátnak az emberek, és figyelmeztetnek, ha gödör vagy tövisbokor kerül az utamba." Schein Gábor regénye az ószövetségi Eszter könyvét fűzi egybe több 20. századi zsidó történettel, Blumenfeld Lipóttól kezdve a vészkorszak tragédiáin keresztül a sztálini évtizedeken át egy gyermek nézőpontjáig. Az emlékezés-felejtés-újraírás homályain keresztül így világítja be a szöveg fénye a múltat, amit ha teljes egészében sosem láthatunk, mások szemén keresztül azonban mégis meg-megpillanthatunk. „Az igazságnak természete, hogy győzzön; a gonoszságé, hogy elbukjék. Mindaz, ami az erkölcsi világrend útjában áll, eltűnik, minden csoda vagy rendkívüli beavatkozás nélkül is. Ezért nem említi a könyv Isten nevét egyszer sem.” Schein Gábor első prózakötete a bibliai Eszter könyvének újraolvasásán és -írásán keresztül egy 20. századi zsidó család sorstörténetét beszéli el.