„…nem maradhatunk az alázat porában…” (Szemelvények az életműből)

Egy emberibb világból emlékezve idézi Dobos László életműve a közelmúlt történelmét. Az embertelenséget mutatja föl, hogy örökre elmúlttá tegye. Megidézi, hogy legyőzze, föleleveníti, hogy örökre elpusztítsa. Ám, hogy emberibb lenne? Ezt csak a remény halhatatlansága bizonyítja. Épp, mert a kérdések s a kihívások nem változtak, kiadónk feladatának érzi azt, hogy az évforduló kapcsán újólag figyelmeztesse az újabb nemzedékeket: nem elég csak a könyvekből tanulni a közelmúlt történelmét. Ki is volt Dobos László? Kortársai megírták életútját, alkalmi és átfogó értékeléseikben, köszöntőikben, laudációikban; elegendő ezeket felütnünk ahhoz, hogy közel kerüljünk élet- és közéletszemléletéhez. Jeles író és politikus, jó fél évszázadon keresztül a szlovákiai magyar irodalom és szellemiség legnagyobb formátumú szervezője, vállalkozója, a fél szlovákiai magyar irodalom munkaadója – jelenítette meg alakját Tőzsér Árpád. Jóval részletesebb – más alkalommal – ennél Görömbei András, aki szerint abban, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom a hatvanas évek folyamán nagy lendületet vett, kinőtt a sematizmusból és a provincializmusból, Dobos Lászlónak igen nagy szerepe volt.