Gyászban lenni

Gyászban lenni megkerülhetetlen pszichológiai tapasztalat. Polcz Alaine szerint kapcsolatunk az eltávozottal életünk egyik leglényegesebb problémája, mégis alig tudunk valamit a gyászról. Míg régen rítusok segítették a gyászolót vesztesége feldolgozásában, manapság a halált tabu övezi, és ez nagyban nehezíti a gyászmunkát. Márpedig ha a bennünket ért súlyos veszteség után nem tudunk  gyászolni, mert ehhez nincs kapaszkodónk – hiszen nem áll már rendelkezésre olyan társadalmi hagyomány, ami megszabná az ilyenkor szokásos teendőket, és ezáltal segítene, vezetne bennünket –, akkor könnyen előfordulhat, hogy a minket ért tragikus veszteség nemcsak a saját további sorsunkat, de az utánunk jövő generációk sorsát is negatívan befolyásolhatja, súlyosan megnehezítheti. Polcz Alaine élete során rengeteget tett mind a halálra készülők méltóságáért, mind a gyászolók megsegítéséért. A Magyar Hospice Alapítvány megalakítása és a klinikai munkája mellett kutatásokat végzett, tanfolyamokat szervezett, tanulmányokat írt, és nemcsak elméletben, de a szó szoros értelmében is fogta a haldoklók és a gyászolók kezét.