ESZTERLÁNC

Eszter széllelbélelt, bizonytalan huszonéves lány. Most éppen egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát. Van egy hazudós pasija, aki az exnőjével kavar, egy unalmas munkahelye, ahol kizsákmányolják, egy finoman szólva is elszállt bátyja, aki folyton füvet szív. Csak a macskájában és a barátnőiben nem csalódott, ők legalább szeretik, ami fontos ugyan, de kevés a boldogsághoz. Mit kell tennie egy nőnek, ha semmi sem sikerül neki? Vásárolni, méregteleníteni, köldökékszert fúratni, ördögöt űzni, csontkovácshoz menni, beújítani egy másik munkát, de legfőképpen egy másik pasit – átmenetileg az sem baj, ha nem dúl köztük a nagy szerelem, majd csak megjön. Persze érdemes észnél lenni ezzel az új pasival is, hátha ő is hazudós („Még sosem történt velem baleset. Hidd el. Tudok vigyázni”). És ha a szerelmen kívül az sem jön meg, amit annyira várnak néha a lányok, akkor egykettőre páratlan helyzetben találhatják magukat. Mint Eszter. Csak azt nehéz eldöntenie, miként oldja meg ezt az áldatlan állapotot. Onnantól már könnyű: csak a leendő apukával és annak anyukájával kell szót értenie. A szerző szabadúszó újságíró. Két kisfiú boldog anyukája. www.eszterlanc.blogter.hu RÉSZLET „8:01 Csak a felső csík sötétedett be, ami, ugye, testvérek között is csak egy, azaz egy csík. Alul semmi. Huh. Tehát negatív. Tudtam. Pfhűűű. Letöröltem homlokomról a népes verejtékcsepp-családot, visszanyeltem torkomban toporzékoló szívemet, és a róla legördülő követ a sarokba hajítottam. Megúsztam. Nnna, ugye megmondtam?! Tiszta hülye vagyok, ez az állandó terhesség-fóbiám. Akkor is izgulok, ha nincs rá okom… Ígérem, ezentúl jobban odafigyelek… Gyorsan eltüntettem a nyomokat: mostam kezeim, és a vállam fölött a szemeteskosárban landolt a gyorsteszt és az egy csík.