Mítosz – Hit – História

Kétféle gyakran átpolitizált szemlélet jellemzi napjaink képzőművészetének megítélését. Az egyik a görög és római, illetve a zsidó és keresztény tradíciót, továbbá a nemzeti művészetet negligáló homogén világművészet létrehozását hirdeti. Ez a „mindent eltörölni” akaró, hajdan kommunista, ma globalista ideológia sajnos igen népszerű mindenekelőtt Nyugat-Európában. A másik felfogás ezzel szemben viszont azt tarja, hogy az egyetemes művészet a lokalitásra épül, csak a különböző népek, nemzetek, kultúrák és régiók egyedi jegyekkel bíró művészetéből alakulhat ki. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Európa konzervatív értelmisége, mindenekelőtt a közép-európai társadalmak képviselői nem tudnak és nem is akarnak azonosulni a nivelláló ideológiákkal, sőt a művészek jelentős része sem osztja ezt a nézetet. Különösen így van ez az autonómiájukat, létüket féltő kisebbségi alkotók esetében. Nem véletlen tehát, hogy az európai hagyományokhoz, az európai művészethez való kötődés fontosságát hirdeti Lipcsey György új albuma is. A Dunaszerdahelyen élő szobrász kötete képanyagát célzatosan nem stiláris elvek alapján válogatta, hanem három, a művészet kontinuitását biztosító fogalmat, a mítoszt, a hitet és a történelmet középpontba állító fejezetre tagolta.