Az atléta halála (7. kiadás)

„Tulajdonképpen két közérzet krónikáját adja könyvében Mészöly Miklós. Az egyik a rekorder Őze Bálinté, a másik pedig Hildié, Őze és saját, mozaikkockákból összeálló élettörténetének mesélőjéé, aki a szerető kissé kényes szerepében kísérte végig Bálint életének egyik felét, míg a másikról is tudomása volt. Mindkettőjüket a bizonytalanság, a magány kínozta és hozta egymáshoz közel, esetenként pedig rövid időre eltávolította őket. Azt hisszük, Hildi Bálint emlékét kutatva írja meg a könyvet, pedig tulajdonképpen az orvul rátört magánytól menekül kétségbeesetten. Mert elvesztette, amiről azt hitte, hogy végre birtokolja – a szerelmet, a boldogságot, a nyugalmat. Hilda vallomásait Mészöly hideg tárgyiassággal mondatja el. Kettős célt kíván ezzel elérni, a lelki térkép realizmusát, a közérzet krónikája elemzésének valós voltát, s ugyanakkor a Bálintra és Hildára nehezedő magány, közöny, hidegség illusztrálását.” Gerold László „Az atléta halála nem sportregény ? írta művéről a szerző. ? Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már olyan keret, ami érdemén felül alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék szimbolikus vagy allegorikus áthallásra.” „Komolyan hiszem, hogy csak az tud igazán tárgyilagos lenni, akinek minden oka megvan rá, hogy elfogult is legyen.” MÉSZÖLY MIKLÓS (1921?2001) a huszadik század második felének egyik legjelentősebb prózaírója. 1944-ben avatták jogi doktorrá. 1943?44-ben frontkatona volt, szerbiai fogságba került. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine-t. 1954-től szabadfoglalkozású író volt.