Az igazak útján - Dobos Károly fordulatos élete - Életutak

„Ott állottam a nagy dilemma előtt. Meg akartak hívni egy clevelandi gyülekezetbe, és elgondoltam: nemsokára autót vehetek, hiszen ott a munkások is autón jártak, itthon még akkor csak a miniszterek. Amerikában a lelkészt miniszternek nevezik, ha maradok, akkor én is miniszter leszek... De itt ez a hívás, hogy gyere haza… fizetés nincs, csak az egész ország ifjúsága, evangelizálni kellene a bicskás legényeket, hogy bicska helyett a Biblia kerüljön a kezükbe.” Jad Vasem. Dobos Károly (1902–2004) zsidómentő munkásságáért kapta meg a Világ Igaza kitüntetést. Ám a református lelkipásztor nemcsak a világháború idején, de az egész viharos huszadik századon át az igazak útját járta. Fáradhatatlanul, bátran és leleményesen, sokrétű tudását felhasználva dolgozott, hogy hitet, célt, lelki gazdagságot, szeretetet, hűséget, küzdeni tudást sugárzó közösségeket hozzon létre fiatalok és idősek között egyaránt. A teológiát Amerikában végezte, marasztalták, de hazajött. Neve összefonódott a Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel és az SDG Diákszövetséggel, a szárszói és a tanyasi konferenciákkal, a budapest-fasori, a szanki és a pesthidegkúti gyülekezettel. A szocializmus alatt államellenes szervezkedésért perbe fogták. Hetvenegy évesen indította el a magyarországi lepramissziót a harmadik világbeli kórházak támogatására. Az Úr „utazótitkára” 102 évet élt. Miklya L. Mónika korabeli dokumentumok, Dobos Károly hangszalagon rögzített visszaemlékezései és előadásai, továbbá önéletírása és a kitelepítése idején lejegyzett lelki naplója alapján írta meg a legendás hírű lelkész életrajzát. (Harmat–Kálvin)