Láncok

Halálra ítélték magukat, Chisholm kapitány. Ha a szökés balul sült volna el, mindkettőjüket megölték volna. Mintha egy kirakós játék darabkája kerülne a helyére, úgy villant bele Chisholmba: az egyikünket meg is ölték. -A rohadékok! - borult el az agya. - Ők ölték meg Ricket! Engem életben hagytak, mert szükségük volt rám. Rick azonban csak hátráltatta volna őket, ezért végeztek vele. Azt hittem, baleset történt... Magamat hibáztattam, mert nem voltam ott... A parancsnok felült a székben, és közelebb hajolt. -Úgy gondolja, hogy a kanadaiak ölték meg az amerikait? -Nem hittem, hogy képesek lennének rá, de azok után, amit mondott, világos, hogy én voltam az, aki alaptalanul bízott a többiekben. Készen álltak mindkettőnket eltenni láb alól... De rám szükségük volt. Kellettem a rohadékoknak! -Való igaz, hogy Thomson hadnagy halála nem rendítette meg őket - közölte fürkésző tekintettel a parancsnok -, de tagadták, hogy közük lenne hozzá. Ugyanakkor elismerték, hogy jól jött nekik, és hogy nem ítélik el azt, akik szerintük megölte. -És ki lenne az, parancsnok? -Maga, Chisholm kapitány. Maga.