A Habsburg Birodalom nagystratégiája (új kiadás)

A Habsburg Birodalomnak több ellenséggel kellett szembenéznie, mint bármely más európai nagyhatalomnak a történelem során. S miközben minden oldalról vetélytársak vették körül, alig-alig rendelkezett a sikeres birodalmak jellemzőivel: hadserege nem volt híres a támadóképességéről, pénzügyi helyzete gyakran ingatagnak bizonyult, népessége pedig több mint egy tucat etnikai csoportra tagolódott. Ennek ellenére túlélte az oszmán hódításokat, Nagy Frigyes terjeszkedését és Napóleon uralmát is. A. Wess Mitchell szerint a Habsburgoknak azért sikerült kiterjeszteniük hegemóniájukat Közép-Európa háborgó vidékeire, mert hosszú távra berendezkedve idővel megtanulták felhasználni a rendelkezésükre álló korlátozott eszközöket, és szűkös erőforrásaikat mindig az adott pillanat legnagyobb fenyegetésére összpontosították. Az amerikai történész könyve a mai, gyorsan változó geopolitikai viszonyokra vonatkozóan is tanulságokkal szolgál arról, hogyan lehet katonai fölény nélkül is szilárd lábakon állni és győzedelmeskedni egyszerre több rivális felett. „Akármilyen gyengének tűnt is a Habsburg Birodalom a porosz invázió alatt, Mária Terézia kezében még mindig volt két komoly adu: a kiváltságok és a magyar büszkeség. Pozsonyban egyenesen az országgyűléshez intézte szavait. Magyarországi útja elejétől a végéig egyetlen reklámfogás volt. A fiatal uralkodónő piros-fehér-zöldben pompázó hajón érkezett a Dunán, s a neki tulajdonított törékenységét kihasználva bűvölte el a magyar főurakat, felébresztve kötelességtudatukat. Az utazás előtt – várandósan – négy hónapig gyakorolta a lovaglást, felkészülve a koronázási ünnepségre, amelynek során végig kellett lovagolnia a hegytetőn, hogy Szent István koronáját elnyerhesse. A nemesség felé további engedményeket tett: kibővítette az adómentességet, s megerősítette a Habsburg-kormányzás alatt álló, de független magyar közigazgatást. A módszer bevált.” A. WESS MITCHELL (1977) amerikai történész és külpolitikai szakértő; korábban az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettese volt.