Hollywood és én

„Ez a város sivatag és friss óceánpart egyszerre, földrengés, tűz és szél; a veszélyei épp olyan vonzóak, mint szépsége. Olyan szirén, aki ha egyszer elkezd énekelni az embernek, az bármire képes lesz érte – hiszen a szerelem minden kockázatot megér.” Budapesttől Los Angelesig tizenhárom óra az út repülővel. De Boglutz Alexandra könyvének a főszereplője nem kilométerekben vagy órákban méri a szülői ház és a Hollywood Hills luxusvillái közötti távolságot. Amióta az eszét tudja, a fiatal magyar lány leghőbb vágya, hogy Kaliforniába költözzön, és színészként próbáljon szerencsét a film fővárosában. Noha Hollywood világa nem pont olyannak mutatkozik, mint amilyennek elképzelte, a szokásos intelmek, miszerint „ott sincs kolbászból a kerítés”, nem bizonyultak igaznak. Az ő megítélése szerint ugyanis nem létezik a világon jobb hely, mint Los Angeles. Egy sorsfordító találkozás során megismerkedik egy világhírű színésszel, neki köszönhetően pedig betekintést nyer a hollywoodi kulisszák mögé. Ahogy a kapcsolatuk mélyül, úgy tűnik, a lánynak fel kell áldoznia saját álmait a másik karrierjének az oltárán, és a józan észnek ellentmondó szabályok mentén lavírozva olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amelyekre a válaszok csupán elsőre tűnnek egyértelműnek: Meddig lehet szeretni valakit, aki kényszeresen titokban tartja a kapcsolatukat? Mit ér a siker, ha nem a saját nevéhez köthető? És mi van akkor, ha az önazonosság ára a magány? A regény – amely útikönyvnek sem utolsó – személyes hangú, könnyed stílusban mutatja be a lány útját az álmok városában, miközben felfedi Los Angelesnek azt az oldalát, amely ha egyszer megragadja az embert, nem ereszti többé.