Szingapúrban folytatjuk!

Tomor Anita: Szingapúrban folytatjuk! Rajtakaptam őket. A közös otthonunkban. Az ágyunkban! Azóta, hogy ott, akkor apró darabjaira hullott szét az életem, nem találkoztunk. Arra sem vette a fáradtságot, hogy elém álljon, és azt mondja, vége. Nem keresett, és én is kerültem őt hosszú éveken át. Erre most játsszak vele újra főszerepet egy Oscar-díj-várományos filmben? Csak mert minket, kettőnket választottak ki a producerek főszereplőnek? Mindketten színészek vagyunk. Már van is Oscar-díjunk. Jól megvoltunk együtt. Mindennél jobban szerettem őt. De ő kisétált az életemből. Három éve együtt vagyok Lewisszal, a sráccal, akiről biztosan tudom, hogy szeret, de akárhányszor meglátom Tom Hardyt a magazinok címlapján, hatalmasat dobban a szívem. Ez nem mehet így tovább! Ő a múltam, Lewis viszont a jövőm! Elhinnéd, ha azt mondanám, ezek után mégis aláírtam a szerződést? Három hét múlva kezdődik a forgatás, Szingapúrban, és nekem újra találkoznom kell az exemmel. A pasival, akit gyűlölök, és akit legszívesebben örökre elfelejtenék. Az előbb a parton összefutottunk. Mintha mi sem történt volna, odaállt elém, és közölte, hogy vissza akar szerezni. Nekem pedig úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Régóta tudom, hogy ha Tom Hardy a fejébe vesz valamit, akkor az úgy is lesz. Érzem, hogy nem szabadna elutaznom Szingapúrba, de tudom, hogy el fogok. Hogy lehetettem olyan hülye, hogy aláírtam azt a szerződést? Tomor Anita a nagy sikerű Ez a mi titkunk marad című regénye után újra a filmes világba kalauzol minket, és bemutatja, milyen is egy forgatás, ha a főszerepeket játszó két színész az életben gyűlöli egymást, de a kamerák előtt el kell hitetniük, hogy mindennél jobban szeretik egymást. Miközben ráeszmélnek, hogy az, amit egymás iránt éreznek, az a legkevésbé sem gyűlölet, sokkal inkább szerelem.