LÉGY JÓ MINDHALÁLIG

Pakk, reskontó, Pósalaki úr, Simonyi óbester egy-egy szó elég hozzá, hogy mindannyian ugyanarra gondoljunk: Nyilas Misire és gyerekkorunk egyik legszebb olvasmányélményére. 1920-ban jelent meg Móricz Zsigmondnak ez a regénye i?1 negyvenegy éves volt ekkor, mely, mint oly sok a világirodalom legragyogóbb gyermekregényei közül, valójában nagyon is felnőtt sorsot-sorsokat ábrázol a gyermeklélekbe vetítve. Móricz életének legnehezebb időszakában, az első világháború és a forradalmak után, fájdalmas és összetört lélekkeli?1 írta meg annak a Nyilas Misinek a történetét, aki részben egykori önmaga, a debreceni kisdiák, aki már arról álmodik, hogy író lesz belőle, de legalább annyira a meglett ember is, aki mögött már ekkor hatalmas életmű áll (a Sárarany-nyal, A fáklyá-val, a Szegény emberek-kel), s akit közéleti szerepvállalása miatt nemtelen támadások és vádak érnek. De e fölött és ezen túl az író és a világ szakadatlan összeütközésének drámája is s ez a drámai elem számos színpadi és filmes feldolgozást ihletett már. Móricz maga is átdolgozta regényét színpadi művé, s több más, saját regényéből készült színdarabjához hasonlóan ez sem egyszerű adaptálás, dramaturgi rutinmunka: meglepetéseket rejtően több annál. A regény és a dráma így kiegészítik egymást, mint az érem két oldala