KOMMUNISTA MONTE CRISTO

A dédnagyapám 1919-ben egy július végi napon indult el Bécsbe. A jobb kezében papírbőrönd tele diadémmal, tiarával meg bogláros kösöntyűvel, a balban sétapálca. Szívében rettegés. Szívében szerelem. Átizzadt inge atletikus felsőtestére tapadt, de egyetlen gombot sem gombolt volna ki, nehogy kilátsszék a mellkasára tetováltatott felirat valamelyik magasabb betűje. így hagyja magára Sanyi, az alacsony származású, de daliás hentes a fejfájós Kun Bélát és a dühös Szamuely Tibort a Szovjetházban, hogy elérje a bécsi gyorsot, és megmentse a forradalom veszni látszó ügyét. Ám alig néhány karton cigarettát szív el a Sacherben, itthon már meg is bukott a Tanácsköztársaság. Ahelyett, hogy maradna a jó helyen, visszatér, hiszen várja macskaszemű szeretője, angyali szelídségű anyja, és a Mozgalom. Várja Horthy Miklós és Prónay Pál, az összekötő és a sejtvezető, a fehérterror, a szifilisz (és a bicsérdizmus), a házasság, a gazdasági világválság, a három gyerek, az illegalitás, a nyilasterror, a zsidóüldözés és Budapest ostroma, és megannyi politikai kaland, amelyekért mindig érdemes volt Magyarországon élni. 1945 tavaszán végre elkövetkezik az, amiért Sanyi, a Gróf egész életében harcolt, de a regényből még mindig hátravan száz oldal. Ki mondhatja el az utolsó mondatot. Sanyi elvtárs, ahogyan apánk, a Párt halkan fojtogat, abban szinte megnemesedsz Kié lesz a kommunisták kincse? Vér, bosszú, Kun Béla és Rákosi minden mennyiségben. Kommunizmus mindhalálig