A GYÖNGÉD SZÜLETÉS

Frédérick Leboyer aktív szülész korában felismerte, hogy micsoda lelki megrázkódtatáson megy keresztül az újszülött. Leboyer nem kevesebbet állít, mint hogy az újszülött is érző, érzelmekkel - természetesen nem felnőtt fogalmaink szerinti érzelmekkel - bíró ember, személyiség, akinek születése közben hihetetlen mennyiségű és intenzitású ingerrel kell megbirkóznia. És hogy ebben nemhogy értő segítséget nem kap, de jelentősen meg is nehezítjük a dolgát. Mintha mi a mostani jól megszokott életünkből egy teljesen ismeretlen világba csöppennénk, anélkül hogy akartuk volna. Sehol egy ismerős, sehol egy támppont, minden másképp zajlik, mint ahogy megszoktuk, még csak szóba elegyedni sem tudunk senkivel, mert a nyelvet sem ismerjük. Ez önmagában is elég lenne a rémülethez. De aztán a legváratlanabb pillanatokban, ijedtségünket és az otthonunk elvesztése miatti gyászt tetézve az új világ fogadóbizottsága kínozni kezdene. Igaz, akkor még nem tudjuk, hogy mindez a biztonságunkat szolgálja, és hogy az effajta megpróbáltatásoknak behatárolt az ideje, de a félelem már gyökeret vert bennünk. Történhet ezután bármi kiengesztelő, maradéktalanuk boldogok biztos hogy soha nem leszünk új helyzetünkben. Örökké szomorúak maradunk előző életünk elvesztése miatt, mert fáj, hogy nem értenek bennünket, és mert brutálisra sikeredett bemutatkozásunk csak egyet jelenthet... hogy nem szeretnek. Lehetne másképp is? Van mód arra, hogy a csecsemő azt érezze: nincs baj, nincs mitől félni. Csak türelemmel, kellő alázattal, elvárások nélkül, igazi figyelemmel kellene jelen lennünk ahhoz, hogy az újszülött méltó fogadtatásban részesüljön.