PHILLIS

„Mintha még most is látnám a kopár, szürke fák alig zsendülő ágai alatt, melyek napról napra sötétebb színt öltöttek. Széles karimájú kalapja hátracsúszott a nyakára, keze megtelt illatos erdei virágokkal. Alig vette észre, ha ránéztem. Gyönyörködő figyelemmel hallgatta a szomszédos fákon és bokrokban megbúvó madarak csicsergését… Phillis, az én unokahúgocskám rózsához hasonlított, mely viharoktól oltalmazva virágzik egy magányos ház napos oldalán. Elizabeth Gaskell az angol regényírás kiválósága, a viktoriánus Anglia egyik különösen szeretni való írónője volt. Szoros barátság fűzte a kor másik neves írónőjéhez, Charlotte Brontë-hez, akiről kitűnő életrajzot is írt. Ebben a regényében egy megejtően egyszerű történetet mond el egy ártatlan fiatal lány bimbózó, majd meghiúsuló szerelméről nagy-nagy asszonyi melegséggel, megértő humorral, gyöngéd természet- és emberismerettel. Az angol prózának ez a nemes veretű, romolhatatlanul friss remeke minden rendű, rangú és korú olvasót megszólít, manapság sokkal inkább, mint korábban bármikor. A Phillis olvasása közben készségesen beleveszünk Közép-Anglia napsütötte, szénaillatú tájaiba, és örömest időzünk abban a pasztorális környezetben, mely közvetlen rokonságban áll az antik „aranykor világával.