A HELYES ASSZONYTARTÁS

„Ha azt vesszük, hogy a nő maga is fogyasztási cikk a férfiak asztalán, érthetőbb a vásárlási kényszere, mert muszáj magára költenie, fontos számára, hogy korához képest jó állagú és karbantartottságú legyen. Mert sokkalta érzékenyebb az öregedésre, mint a férfi. Ugyanis ha egy férfi öregszik, nem távolodik el a lényegétől, míg a nő, ha öregszik, egyre távolabb kerül attól a lényegtől, ami a férfiak számára fontos benne. Nem tud már szülni, elvész a szépsége, hamvassága. Hiába lesz némelyikük közben okosabb, ez nem számít női lényegnek.” „”Egyetlen dologban bölcsebbek nálunk a törökök: nem bálványoz- zák az asszonyokat, és nem is fordítanak rájuk több gondot, mint a konyhaedényekre, mint a sütőrostélyra, a kanalakra meg a merítőkre; az asszonynépnek ott semmiben sincs szava, nem hallgatnak a tanácsukra. […] Meg is menekednek attól a sok perpatvartól, párbajtól meg öldökléstől, ami nálunk érettük naponta folyik.” (Cristobal De Villalón) Ezt a könyvet nem ajánlom azoknak, akiket végérvényesen legyőztek a nők, nem ajánlom azoknak, akik még túl fiatalok ahhoz, hogy saját felismeréseik is legyenek ebben a tárgyban. Ajánlom viszont azon sorstársaimnak, akik még állva maradtak ebben a nő uralta világban, és a feministáknak, mert remélem, többeket megüt közülük a guta. Ezt a könyvet, ahogy manapság divat mondani, az élet írja. Sok új fejleménnyel számolhatunk a nemek egymáshoz való további viszonyában. A változások haladhatnak a teljes férfi –női egyenlőség felé, ami gyakorlatilag további női előnyöket jelent, illetve visszafordulhatnak a régi kipróbált rendszerek felé, melyek szerint (napjainkban is) a Föld lakosainak többsége él. Kérdés, hagyja-e magát az ázsiai kultúra meggyőzni, hogy az a jó, ahogy mi élünk.