JUAN CARLOS ONETTI
A MEGVALÓSULT ÁLOM
Onetti egyszer azt találta mondani írói hitvallásáról, hogy Én csupán az emberi kalandot akarom megírni, ami elég különösen hangzik, ha a mitikus szálakat szövő, nagyon is fikciós regényeire gondolunk, elbeszéléseire ellenben kifejezetten illik. Sokrétű, gazdag kisprózájában ugyanis épp az a közös, hogy a szerző az élet egy-egy apró viszontagságát vagy különös történését ragadja meg, és abban mutatja fel a lét elviselhetetlen nehézségét. Persze a történetek csak látszólag egyszerűek, mert a felszín alatt Onetti hatásosan működteti a modern prózatechnika sokféle fogását. Szinte eszköztelenül indítja az elbeszéléseit, de aztán hihetetlenül hatékonyan teremt a semmiből sokágú jelképeket és főképp sajátos hangulatot: Onettinek elég egy-egy mozdulat, pillantás, fintor, s máris rabjai vagyunk összetéveszthetetlenül egyéni világának. Hősei álmodozó, küszködő figurák - egy szerelemre váró, rejtélyes orvos morfiumrecepteket ír fel, egy éhező tizenéves lány félszegen árulja a testét, egy idősödő bevándorló az óhaza után sóvárog. Tudják, érzik, hogy kudarcra vannak ítélve, mégsem tiltakoznak, valamiképpen mindig elfogadják a világ rendjét - és ismételten vesztenek. Csakhogy mire bekövetkezik a szemünk előtt az újabb vereség, belénk égetnek egy-egy mély, emberi gesztust, érzést vagy markáns véleményt. Úgy, ahogy a címadó, emblematikus novellában is látjuk, ahol egy kivénhedt színész mereng az emlékein egy sivár menhelyen (kezében a Hamlet, de még nem olvasta), s egy különös rendezés felidézésével álom és valóság szövevényes viszonyát járja körül felejthetetlenül.
Onetti egyszer azt találta mondani írói hitvallásáról, hogy Én csupán az emberi kalandot akarom megírni, ami elég különösen hangzik, ha a mitikus szálakat szövő, nagyon is fikciós regényeire gondolunk, elbeszéléseire ellenben kifejezetten illik. Sokrétű, gazdag kisprózájában ugyanis épp az a közös, hogy a szerző az élet egy-egy apró viszontagságát vagy különös történését ragadja meg, és abban mutatja fel a lét elviselhetetlen nehézségét. Persze a történetek csak látszólag egyszerűek, mert a felszín alatt Onetti hatásosan működteti a modern prózatechnika sokféle fogását. Szinte eszköztelenül indítja az elbeszéléseit, de aztán hihetetlenül hatékonyan teremt a semmiből sokágú jelképeket és főképp sajátos hangulatot: Onettinek elég egy-egy mozdulat, pillantás, fintor, s máris rabjai vagyunk összetéveszthetetlenül egyéni világának. Hősei álmodozó, küszködő figurák - egy szerelemre váró, rejtélyes orvos morfiumrecepteket ír fel, egy éhező tizenéves lány félszegen árulja a testét, egy idősödő bevándorló az óhaza után sóvárog. Tudják, érzik, hogy kudarcra vannak ítélve, mégsem tiltakoznak, valamiképpen mindig elfogadják a világ rendjét - és ismételten vesztenek. Csakhogy mire bekövetkezik a szemünk előtt az újabb vereség, belénk égetnek egy-egy mély, emberi gesztust, érzést vagy markáns véleményt. Úgy, ahogy a címadó, emblematikus novellában is látjuk, ahol egy kivénhedt színész mereng az emlékein egy sivár menhelyen (kezében a Hamlet, de még nem olvasta), s egy különös rendezés felidézésével álom és valóság szövevényes viszonyát járja körül felejthetetlenül.
| Nyelv | magyar |
| Kiadó | EURÓPA KÖNYVKIADÓ |
| Megjelenés éve | 2008 |
| Oldalak száma | 400 |
| Súly (g) | 460 g |
| Méretek (Sz-M-H) | 132-189-26 |
| EAN | 9789630785679 |
| Szállítási idő | Nem elérhető |














