KÁRTYAVÁRAK

A narrátort egy gyászhír visszaröpíti azokba az évekbe, amikor még ifjú volt, s arról ábrándozott, hogy festőnő lesz. Különös korszak volt ez a fiatal lány életében, és az emlékezés feleleveníti benne azt a viharos szerelmi történetet, amelyet húszévesen élt át. María keserű sóvárgással idézi fel a képtelen, szélsőséges háromszögkapcsolat részleteit: a határtalan örömöt, amellyel a testi gyönyört, az újdonság erejével ható intimitást felfedezte, valamint azt a mindent elsöprő, cinkos szenvedélyt, amellyel a festészetnek átadták magukat. E túláradó, törékeny boldogság felvillanásait végül beárnyékolja a féltékenység és a három művészpalánta tehetségének elvesztegetése.