WHISKY SZÓDÁVAL (1-2.)

Egy kifogástalan eleganciájú fiatal úriember áll az előkelő társaság közepén, kissé már elázva, kezében whisky szódával. Miután egy átvirrasztott éjszaka végén letesszük minden idők egyik legnagyobb példányszámban eladott magyar világsikerét, így jelenik meg előttünk Balogh Tihamér, a pesti arisztokrácia kedvelt Titije. Miközben hihetetlen karrierjét, szerelmét, kalandjait idézzük vissza, drukkolunk érte és Annáért, aki egyáltalán nem örül Titi őrületes örökségének, üstökösszerű társadalmi emelkedésének. Miközben érezzük a zsigereinkben, hogy Pethő Andor ügyvéddel vigyáznia kellene, tudjuk, hogy Totó, az ivócimbora igazi jó barát, hogy Rhédey grófné egy lelketlen hideg kőszobor. Miközben ügyvédek, bankárok, bárók, hercegek jelennek meg és tűnnek el ebben a hihetetlen kavalkádban, a vidéki iskolák, pesti lokálok, művészlakások, kastélyok, a régi Gundel és a Gellért fürdő váltakozó képei villognak előttünk, úgy érezzük, hogy megismertük és megértettük a háború előtti Pest társadalmát, a gátlástalan zsidó ügyvédtől a lelketlen arisztokratáig, megtudtuk hogyan élt, mulatott és unatkozott a pénz-, és nemesi arisztokrácia. Úgy érezzük, mintha Titivel jártuk volna be mindezt, a kicsiny pesti polgári lakásoktól fel egészen a főúri kastélyokig. Mintha vele ettünk, ittunk, öltözködtünk, táncoltunk, szerettünk és küzdöttünk, utáltunk és imádtunk, vesztettünk és nyertünk volna. Talán nincs még egy olyan regény a magyar- és a világirodalomban, ami ilyen szórakoztatóan vezetne be egy egész korszak társadalmába és annak magánéletébe, mint Harsányi Zsolt könyve.