KI DÖRÖMBÖL?

Az ember különös fajta. Mindenki a saját szemszögét, a saját tapasztalatát tartja valóságosnak. Csakhogy melyik valóság a valóságos, azt senki se tudja megmondani nekem. Így aztán én minden szögből megvilágítom és átvilágítom a dolgokat, én az alakjaimat a tenyerembe veszem és nagyítóval vizsgálom, én ezeket az alakokat a zsigereimből húzom elő, a beleimből gabalyítom ki, kikaparom a szívemből, megmártom az agyvelőmben, és utána felállítom, olyan helyzetekbe kényszerítem a figuráimat, amelyektől irtóznak, amelyekben kiderül kifélék-mifélék. Sohasem okoznak csalódást. Csak maroknyian állják ki a próbát. Az elhanyagolható kisebbség. De a remény megmarad. Mert mindnyájan megdöglünk. Ez az egész tompa agyú csorda. Radka Denemarková, kiváló prágai dramaturg regényében, ebben a sötét komédiában a maga egyéni módján azt a mély emberismeretet, kérlelhetetlen éleslátást, groteszk humort csillogtatja meg, melyre a cseh irodalom legnagyobbjai (és tolmácsolóik) kapatták a magyar közönséget.