KIRÁLYNŐK SZERETŐI

Eleanor Herman a nagy sikerű Királyok szeretői című könyve után ezúttal a koronás hölgyek magánéletét veszi górcső alá. Az elmúlt kilencszáz évben attól a naptól kezdve, hogy az aragóniai királyné, Urraca először lovagolt a csatába oldalán szeretőjével, Pedro Gonzálezzel, addig a napig, amikor Diana és Dodi az utolsó útjukra indultak a házasságtörő asszonyok sorsa éppolyan változatos, mint maguk a nők. Közös bennük, hogy boldogtalan házasságban élték kiüresedett életüket, és házasságtörésük magvát már akkor elvetették, amikor mind természetben, mint műveltségben hozzájuk nem illő férjhez kényszeríttették őket. A királyi házasságokat a nagypolitikai érdek, és nem a szimpátia határozta meg, és bizony gyakran előfordult, hogy az érdekek a hercegnőket visszataszító, szellemileg visszamaradott, vagy férfiasságban hiányt szenvedő férjjel kényszeríttették nászi ágyba Körültekintve egy olyan udvarban, ahol kellemes megjelenésű alattvalók tömkelege nyüzsgött, számos királyné pillantott vissza mielőbb a hímzésére, és rebegett el egy Üdvözlégyet, hogy eltávoztassa magától a kísértést. Másoknak azonban eszük ágában sem volt lesütni a szemüket, és dobogó szívvel tették félre a hímzést, ejtették el olvasójukat, és omlottak egy szerető karjaiba. Így tett számos híres asszony, többek közt Aquitaniai Eleonóra, Franciaországi Izabella, Portugáliai Johanna, Marie Antoinette, Nagy Katalin, és, hogy a közelmúltat is felidézzük: Diana hercegnő. A könyvnek nem célja, hogy pálcát törjön a kikapós asszonyok felett: inkább kultúrtörténeti képet ad, bemutatva a különböző korok királyi, főúri udvarait, hétköznapjait.