A MAGYAR ÚJKOR TÖRTÉNETE

A Mohács után három részre szakadt ország összeségében meghatározó része maradt Európának és a keresztény kultúrkörnek a 16. században. A kényszerpályákkal teli útkeresés tehát csaknem elérte mindazt az eredményt, mely a két világbirodalom határvidékévé vált Magyarország szorult helyzetében egyáltalán lehetséges volt. A magyar romlás századának keresztelt időszakban - ami a 17. századi Európa válságainak és romlásainak egyik sajátos, de semmiképp sem egyedi jelensége volt - a társadalom és a gazdaság teherbíró képessége a vártnál jóval erősebbnek bizonyult. A 18. századra alapvetően megváltozott a hazai táj külső képe. Az ország jelentős részén új lakosok jelentek meg, akiket mágnesként vonzott a visszafoglalt területek gazdagnak ígérkező földje. Új, méltóbb külsőt kapott az emberi környezet is. A háborúskodások megszűnése, a mindennapi élet normalizálódása, a lakókörnyezet szépülése, a gazdaság, a tudományok gyarapodása révén Magyarország a 18. században újra történelmi Európa részévé válhatott, ha nem is azon a rangon, ahonnan a török hódítás hatására a 16. században kikerült belőle. Melyik a legsikeresebb magyar évszázad? Gyarapodásban, győzelemben, eredményben a leggazdagabb? ALigha kérdés, hogy - Szent Istváné mellett - a 19. század nyerné a pálmát. Ebben a tíz évtizedben hatalmasabbat fordult az ország kereke, mint a megelőző nyolcvanban. Kibontakozott a polgárosodást megalapozó reformkor, győzött a parlamentális államot megteremtő forradalom, veresége ellenére is összekovácsolta a nemzetet a szabadságharc, kiépült a modern piacgazdaság és a polgári társadalom.