A CSŐEVŐ DUHAJKA MESÉI

„Ha nem félnek az ökölorrú zürjénposzátától, kibírják a vátlák tokkantását és tudnak nemet mondani egy zúgó bakterka követelésére – akkor valószínűleg maguk is elboldogulnának Lehetország csodálatos tájain Akárkivárostól Ordítóházáig. Máskülönben jól jöhet az iránymutatás, mert aki túl komolyan veszi magát, még a végén valóra válik!” Az elbeszélő egy vérbeli álmodozó, aki már mindenfelé járt a való világban, és most elhatározza, hogy ellátogat Lehetországba és annak fővárosába Akárkivárosba is. Itt találkozik a csőevő duhajkával, a kiváló rejtekezővel, aki az elhullajtott vagy őrizetlenül hagyott csöveket felszedegeti, és tágas földalatti raktárában helyezi el. Csőszegény évszakokban rájár az ereszcsatornákra, kirángatja az elhagyatott házak falából a régi használaton kívüli vízvezetéket, a kertekből ellopja a slagot, és megdézsmálja az őrizetlenül hagyott biciklik csővázát. A csőevő duhajka végigkalauzolja az elbeszélőt az országban és rengeteg izgalmas történetet mesél neki az ott élő különös és furcsa teremtményekről. Igazi buddhista mese. A könyv tulajdonképpen egy belső utazás története, amelynek során mindenki felfedezheti a saját lelki gazdagságát. Laár András meseregényét gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ajánljuk. Valamint mindenki másnak! Ne feledjék, „még állatnak sem kell lennie valakinek ahhoz, hogy gyönyörűen muzsikáljon, elég, ha csak kompótnak születik…”