A VADÁSZÓ PRÉDA

Mindannyian keressük az igazit. Bár mi, 21. századi nők, pontosan tudjuk, hogy nem létezik, mégis lázasan kutatunk utána. Így vagyunk összerakva. Ez a könyv arról szól, ahogy én teszem ezt, és ahogy a legjobb barátomnak teljes őszinteséggel elmesélem. A közelmúlt pasizós történetei abban az időszakban estek meg velem, amikor az addigi életemet romba döntő csalódás után - leszámolva az illúziókkal - úgy határoztam, hogy kezembe veszem a sorsom, és nem várok arra, hogy egy kis királyfi majd felébreszt Csipkerózsika-álmomból. Vagyis én fújtam ébresztőt a pasiknak, hogy használhassam őket arra a szerepre, amit képesek betölteni az életemben - vagy csupán az ágyamban. Mindegyikük azzal az eséllyel indult, hogy ő lehet az igazi. Nem rajtam múlt, hogy a lusta kéjencnek, aki csupán hanyatt feküdni képes, az önálló gondolatok hiányában folyamatosan szerelmes verseket idézgető trubadúrnak vagy a szimpla szélhámosnak, aki hazugságokkal igyekszik pirinyó péniszét megtoldani, ez nem sikerült. Persze ettől még szeretem a férfiakat, hiszen nő vagyok. Férfiak és nők küzdelméről szól ez a könyv, de leginkább egy női lélekről. Kendőzetlenül. (Sz. Sz.)