MOZART III.

Christian Jacq négykötetes Mozart-ciklusának 1785-től folytatódó harmadik része is élvezetesen mesél Mozart viselt dolgairól, munkásságáról és a XVIII. század végi szabadkőműves-mozgalom rejtelmeiről. Mozart, hű barátja, Thamos támogatásával lelkesen merül alá a szabadkőműves-rítusokban, boldog szerelemben él, egy kisfiú büszke apja, karrierje jól halad, özönlenek a felkérések, híres énekesnők kopogtatnak az ajtaján... mígnem újabb fenyegetések árnyékolják be a jövőjét. Fenyegetnek a féltékeny muzsikusok - leginkább Salieri, a nagy intrikus -, akik igyekeznek megakadályozni, hogy két varázslatos operáját, a Figaro házasságá-t és a Don Giovanni-t előadják, sikerre vigyék, és mindent megtesznek azért, hogy anyagilag is tönkretegyék. Ugyanakkor erősödik a hatalom fenyegetése, amely a szabadkőműves-páholyok túlzott befolyásától tartva rendőri felügyelet alá helyezi azokat, s besúgókkal figyelteti a páholyok tagjait. A veszély abban rejlik, fogalmazza meg a Birodalom-hű rendőrkopó, Joseph Anton, aki különös figyelemmel követi Mozart útját, hogy Mozart más, mint a többi muzsikus, mert az operáin keresztül képes közvetíteni a beavatás gondolatát, melynek varázslata még a hitetleneket is megérinti. A jövő minden nappal sötétebbnek látszik: Ausztria a törökök elleni háborúra készül, a francia társadalom forrong, a monarchia épülete recseg-ropog, a figyelő tekintetek Párizs felé fordulnak, s nem kell nagy jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy földindulás közeleg. Mozart alkot, küzd, figyel - látja a körülötte zajló, dúló csatákat, de nem sejti, hogy őt is komoly veszély fenyegeti...