ÉJFÉL

A halandók, akik folyton az öröklétről ábrándoznak, vajon belegondolnak-e abba, hogy a végtelen időnek önmagában semmilyen értéke sincsen? Annak, akinek régi barátja a halál, és akit a megsemmisülés pillanata néha jobban vonz, mint taszít, felfoghatatlanul mást jelent a pillanatok múlása. Eredendően máshogy látja tőle önmagát, a világot… a prédát és a vadászat kiteljesedését is. Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap. Az éjszaka uraként a modernkori London utcáin keres értelmet a monoton éjjelekben – és találkozik a Nővel, aki harmóniájában maga a tökély, akiben csak úgy izzik a tűz, az élet. Csakhogy neki már megvan a maga Hercege. Amikor Alexander élet-halál fogadást ajánl, hogy ki nyerheti el a Nő szerelmét, ő már tudja, hogy a tét nem pusztán a létezés – hanem az őserő, amely bárminek értelmet adhat, amellyel a világot ketté lehet tépni. J. Goldenlane vámpírjai nem pusztán a képességeiktől különlegesek. Az írónő a zsáner archaikus gyökeréig nyúl vissza, sötét hangulatú, pikírt stílusú, groteszkségében is szórakoztató, modernkori drámaként bizonyítva a téma klasszikus tételét – hogy amikor a szerelemért és a győzelemért bárki bármire képes, akkor az okkal szörnyetegnek tartott és az emberségesnek nevezett szerepek sem lesznek többé egyértelműek.