ZSARÁTNOK

Golding utolsó, még életében megjelent regénye a „tengeri trilógiának” – a Beavatás és a Szélcsend után – befejező darabja. Az Angliától Ausztráliáig tartó tengeri út a napóleoni háborúk végén egyben az ifjú Edmund Talbot nagy ívű fejlődésregénye. A Zsarátnok-ban a megrongálódott, árbocát vesztett hajó tehetetlenül sodródik dél felé. Utasairól a válságos helyzetben mindjobban kiderül, ki mit ér. Az antarktiszi jéghegyekig lesodródó hajó kis híján elpusztul; végül egyesztendei út után, tépetten, megváltozva, sok tanulsággal gazdagodva befutnak a büntetőkolóniára – az épp csak kiépülőben lévő ausztrál gyarmatra. Talbot itt tudja meg, hogy eltervezett karrierjének oszlopa, a keresztatyja, akinek pártfogására építette terveit, időközben Angliában meghalt – a fiatalember immár csak magára hagyatkozhat. Csodával határos módon viszontlátja elveszettnek hitt szerelmesét, a Szélcsend-ben megismert, nincstelen Chumley kisasszonyt. Amikor éppen azon vannak, hogy közösen – és boldogan – vállalják a szegénységet, híre jön, hogy a keresztatya még idejében gondoskodott Talbot jövőjéről.