A mókus és a szarka

Volt egyszer egy szemfüles Makkos mókus gyors, ügyes. Bükkös erdő közelében mindig akadt elesége, gyomra sosem volt üres. Hol lehempergett a gyepre, hol fölmászott az ághegyre egy szem makkért, fél dióért, lyukas móri-mogyoróért. Makkos nem csak ette-vette, szedegette, eszegette, ha jól lakott félretette. Félre bizony, ha tehette. Vitte-vitte egyre-másra ugrándozva, kúszva-mászva, a jó odút adó fára. Száz éves bükk törzse, ága örült, ha Makkoskát látta.