SZENT ISTVÁN, SZENT KORONA, ÁLLAMALAPÍTÁS A PROTESTÁNS TÖRTÉNETÍRÁSBAN (16-18. SZÁZAD)

A Magyar Tudományos Akadémia Lendület Szent Korona Kutatócsoportjának új kötetében Tóth Gergely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 1618. században Luther és Kálvin honi követői, a legjelentősebb protestáns gondolkodók és történetírók hogyan viszonyultak első királyunkhoz és a Szent Koronához. Az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében hamarosan kialakult egy alternatív Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon. A 17. század elején az evangélikus koronaőr, Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin császár készíttette. A református Kocsi Csergő János pedig nem sokkal később arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot eredetileg görög papok térítették meg, és Szent István tiszta hite is ennek köszönhető. A szétágazó elméleteket végül az evangélikus Schwarz Gottfried fogta össze a 18. század közepén, aki frontális támadást indított a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs ellen. Tóth Gergely ezt a századokon át formálódó protestáns ellen-narratívát követi végig monográfiájában, a reformáció feltűnésétől egészen a 18. század végéig. A könyv bátran ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik államalapító királyunk, a Szent Korona és a hazai protestantizmus története iránt.