Macskák

Az amerikai irodalom egyik legsajátosabb figurája, Charles Bukowski annyira szerette a nőket, az alkoholt és a lóversenyzést, hogy kis túlzással csak róluk írt. Eddig talán csak elkötelezett rajongóinak tűnt föl, hogy ezek mellett másik nagy szerelme az életben a macska volt. Pontosabban a macskák, mert egy időben kilencet is tartott otthon. Nem pusztán szerette, hanem többnyire mozdulatlan eksztázisban, szenvtelen szenvedéllyel, tárgyilagos csodálattal szemlélte őket. Kötetünk a kultikus szerző macskákhoz írt műveit gyűjti egybe, de ezek a prózaversek, novella-, regény- és levélrészletek természetesen jóval túlmutatnak a macskák iránt érzett rajongáson, és ugyanúgy az élet lényegéről is szólnak, mint mindenkori írásai. Ha rosszul érzi magát az ember, csak ránéz a macskákra, és már jobban is érzi magát, mert ők tudják, hogy minden úgy van, ahogy van. Nincs min izgulni. Ők ezt tudják. Ők a megmentők. Minél több macskája van az embernek, annál tovább él. Ha száz macskája van, tízszer tovább él, mintha csak tíz lenne. Egy nap majd felismerik ezt, az embereknek ezer macskájuk lesz, és örökké fognak élni. Tök nevetséges. Charles Bukowski (1920-1994) önéletrajzi ihletésű műveiben főként az amerikai társadalom lecsúszott figuráiról írt, nyersen, őszintén, húsba vágó humorral és bölcsességgel. Mára világszerte kultusza lett, ami nem is csoda, hisz még a sírján is ez áll: Dont try, azaz ne próbáld, csináld.