Nyelvtan 4.

Az Osiris Nyelvtan a magyar nyelv rendszerét a legkorszerűbb funkcionális nyelvészet elméleti keretében és módszertanával mutatja be, a nyelvtant a magyar anyanyelvűek közösségéhez, nyelvi kommunikációjához és kultúrájához közel hozva. A Nyelvtan fő leíró fejezete a nyelvtani bevezető után a hangtan, a jelentéstan, az alaktan, a mondattan és a pragmatika. Ezeket a fő területeket a Nyelvtan szorosan egymásra vonatkoztatva, rendszer és használat egységében, hálózatosan tárgyalja, a beszélő emberek tudásának, kommunikációs szándékainak, nyelvi tevékenységeinek megfelelően. A Nyelvtan fontos elve a prototipikus és lényegi rendszerelemek részletező bemutatása, a szerkezet és a működés egységben történő tárgyalása, élőnyelvi adatok alkalmazásával, érthetőségre törekvő, magyarázó stílusban. Az Osiris Nyelvtan a magyar nyelv funkcionális kognitív alapú, teljességre törekvő leírását adja. Azt vizsgálja, hogy a részrendszerek hogyan kapcsolódnak össze egy olyan általános rendszerré, amely a nyelvhasználó konceptualizációs és kommunikatív tevékenységét szolgálja. E leírásban a jelentés és a szerkezet szimbolikus viszonyban állnak egymással; a nyelvi szerkezetek azért különböznek egymástól, mert mögöttük különböző jelentések állnak. A magyar nyelv szerkezete iránt érdeklődő olvasó ebből a műből minden eddiginél többet tudhat meg nem csupán a szerkezetről, hanem a magyar nyelv jellegéről, kulturális beágyazottságáról is. A kötet azért is több a magyar nyelv egy újabb leírásánál, mert komoly nyelvészeti háttérismeretet ad: részletesen bemutatja a kognitív grammatika általános működési elveit, és élő magyar nyelvi korpuszokon alapuló gazdag példaanyaggal illusztrálja azt. Pelyvás Péter nyelvész Bár a nyelvről meglehetősen eltérően gondolkodtak a modernségben, annak Nietzschétől a kései Wittgensteinig egybehangzott a tapasztalata, hogy a nyelvtan nem egyszerűen kijelentéslogikai szabályok gyűjteménye. Az például, hogy a nyelviség mibenléte a 20. században már nem korlátozódott lexika és grammatika puszta összjátékára, annak is köszönhető, hogy a világ összefüggéseit mind kevésbé lehetett megfeleltetni egy egyetemes grammatika rendjének. A kötet azzal tért új utakra a nyelvtan értelmezésében, hogy e kultúraalkotó kulturális alkotást nem tekinti sem generálható, sem pedig relativálható rendszernek. Az így megalapozott funkcionális kognitív értelmezés olyan távlatot nyit a nyelviségre, amelyben a grammatika nem valamiféle formalizált szabályrendszerként viselkedik, hanem a beszélő emberek közti szóértés igényeihez igazodva válik a mindenkori egymással-lét finoman artikulált médiumává. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, akadémikus