Jelentés az útról - Mostól mostig

Mindannyian úton vagyunk – olyan úton, amelynek csak két biztos állomása van: a kezdete és a vége. Kié hosszabb, kié rövidebb; kié simább, kié rögösebb. Bejárhatjuk így is, úgy is: tétován botorkálva, katonásan menetelve vagy könnyed tánclépésben, futva-rohanva vagy ráérősen sétálva, bámészkodva vagy körül sem nézve, magányosan vagy másokhoz igazodva. Akkor is végigmegyünk rajta, ha – lábunkat megvetve – moccanni sem akarunk. Fodor Ákos (1945–2015) mindezt már maga mögött hagyta – közkinccsé tette azonban „útinapló-bejegyzéseit”. Ezekből válogattunk mostani, negyedik posztumusz kötetének összeállításakor, 1978-tól napjainkig. A könyvben a szövegek sorrendje nem követi létrejöttük időbeli sorrendjét. Gondolati-érzelmi összefüggéseik mentén kerültek egymás mellé, gyakorta több évtizednyi távlatot áthidalva. Az, hogy ennek ellenére magától értődő módon rezonálnak és reagálnak egymásra – egyfajta vissza-visszatérő, önmagából építkező spirális pályán közelítve meg ugyanazokat az örök kérdéseket – jól körvonalazható képet ad a költő kezdettől fogva következetes és koherens alkotói attitűdjéről. És persze róla is, aki – művein keresztül – inspiráló, izgalmas, szerethető útitársunk lehet. A Fekete Sas Kiadónál eddig 5 kötete jelent meg 2009-től napjainkig: Gonghangok, 2009 (versek) Kis téli-zene, 2013 (versek) Gyöngyök, göröngyök, 2015 (válogatott versek) Zaj-szünet, 2017 (hátrahagyott versek) Zene-idő, 2019 (válogatott versek)