Egy miniszter inasévei

18 éve, 2002 májusában – nekem – váratlanul miniszter lettem. A váratlan miniszterré válást se könnyű megmagyarázni annak, aki a miniszterségről azt gondolja, hogy az nem más, mint tejjel-mézzel folyó Kánaán, „nagyhatalmú sündisznócskák” gyülekezete, a mindennapi gondoktól való megszabadulás, parancsosztogatás a hajó kapitányi hídjáról. Azt talán nehezebb megértetni, hogy miért maradtam mégis miniszter, olyan események után, amelyek világosan jelezték előre, hogy ezek az évek nem csupán a siker és az egyértelmű elismerés évei lesznek. A kedves Olvasó ennek az időszaknak számomra maradandó emlékeit, eredményeit és kudarcait ismerheti meg, abban a reményben, hogy ezek visszaidézése másoknak is tanulságos. A könyvben összeszerkesztett írások nem elemzések, hanem helyszíni és személyes beszámolók, arról – saját tudásom, emlékezetem, elfogultságaim szerint –, hogy mi történt velem, és mert miniszternek lenni sosem csupán egyszemélyes történet, mi is történ(hetet)t velünk. Minden visszaemlékezés feloldozás nélküli gyónás. Feloldozás hiányában – merthogy magamat nem menthetem fel, a történelem pedig majd megítél, úgy, ahogy – a megkönnyebbülés elmarad, ám ha az embernek egyenes a gerince, nem csak érdemes, de kötelesség is szembenézni tegnapi önmagunkkal. Csillag István 1951-ben született, Budapesten. Jogi egyetemet végzett, a közgazdaságtudományok kandidátusa, az Óbudai Egyetem Gazdasági Karán egyetemi docens. Volt pénzügyminisztériumi köztisztviselő, kutató-elemző a Pénzügykutató Részvénytársaságnál, de volt gazdasági és közlekedési miniszter, sőt az Eximbank elnöke is. 1980 és 1987 között minden jelentős gazdasági reformkísérletben részt vett, majd egyik szerkesztője volt a „Fordulat és reform” (1987) írásnak, szerkesztője és szakmai vezetője a Szabad Demokraták Szövetsége „A korszakváltás programja” című 10 éves programjának.