A trónon harmadik

Az Úr 1038. esztendejében Aba Sámuel, a halott István király veje már csak békés öregkort kíván magának birtokain, de a trónra lépett Orseolo Péternek más tervei vannak vele. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli és trónja támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki. Sámuel úr berzenkedik a talján király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel szolgálja Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma gyengítésére. Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap át, Aba Sámuel áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép harmadikként István király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így újra és újra fegyvert kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival szemben, miközben az országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál úrrá lenni. A tragikus sorsú uralkodó személyisége, tettei majd egy évezrede ellentmondásos megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a pogánysággal szemben tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból kikerült történetírók versengve festették minél feketébbre alakját, a nép azonban oly szeretettel emlékezett vissza rá, mint Mátyás királyra. A fiatalon elhunyt Karczag György három történelmi regénye a magyar irodalom igazi klasszikusai közé tartozik. Az Árpád-triász második kötete komorabb történet, mint az Idegen páncélban volt, ám ízes nyelvezete már az első mondatokkal magával ragadja olvasóját, fordulatos történetvezetése pedig egy pillanatra sem engedi lankadni figyelmét.