ÁTUTAZÓBAN

A huszadik századi Európán végighullámzott néhány úgynevezett ifjúsági mozgalom. Ha ezekre a mozgalmakra visszagondolok, azt kell hinnem, hogy ha éppen nincs is egy-egy meghirdetett program, az ifjúság mozgolódásai mintha állandósultak volna, bármikor felszínre törhetnek. Az Átutazóban idős professzorának fiatalkori feljegyzései, amelyekkel öregemberként is azonosul: szinte időtlenek, olyan értelemben, hogy jellegzetesen huszadik századiak, és bármelyik generáció intellektuálisan érzékeny tagja magáénak vallhatja. Az öregember és a fiatal lány véletlen találkozása, főként a gondolataik, az emberi életre vonatkozó kérdéseik szintjén tehát nem véletlennek, hanem természetesnek tekinthető. Hella S. Haasse kisregényében rokonszenves egyszerűséggel mutatkoznak meg azok az alapvető emberi igazságok, amelyeknek természetességéről, közvetlenségéről akár naponta meggyőződhetünk, ha a felületi jelenségek mögé nézünk. Az Átutazóban éppen attól marad emlékezetes, hogy nemzedékinek gondolt meghatározottságok vagy kötöttségek mögött az emberi életeknek medret vágó értékek megszakíthatatlan érvényességét villantja fel írja Polcz Alaine a könyv utószavában.