Oratórium

IANCU LAURA nyolcadik verseskönyve alaposan átgondolt, összetett, ugyanakkor egységes és könnyen befogadható kompozíció. Öt ciklusra tagolódik, amelyek harminc, tíz-tíz-tíz, illetve húsz versből állnak. Az első négy ciklus következetesen tizennyolc soros szövegei kivétel nélkül az amikor szóval indulnak, és központozás nélkül, sodró lendülettel vezetik az Olvasót, társalkotóvá fogadva őt az értelmezésben, a tagolásban. Az ötödik ciklus Este a faluban-versei pedig hagyományos központozással, szintén egységes szerkezettel állítják elénk az archaikus (csángó) környezetet, a népi kultúrát – ütköztetve a modern ember kérdéseivel, kételyeivel. Az oratórium szó kettős jelentésű: a zenében többtételes, drámai hatású kompozíció, az egyházi építészetben pedig imahelyiség, vagyis a lélek felemelését szolgáló szakrális tér. Iancu Laura Oratóriuma mindkét jelentésnek hűségesen megfelel, a zenétől és az építészettől függetlenül. Ám itt sokkal többről van szó, nem csupán Isten szólongatásáról, a hagyományos életmód és a harmadik évezred egymásnak feszüléséről – de költőelődökről is, az elmúlásról, Trianonról, a hóról, Budapestről, a párkapcsolatról…