Más szóval

„Ez a kötet az irodalmi idegenségről szól, személyes tapasztalatok nyomán. E tapasztalatok többsíkúak. Egyaránt idetartozik, történeti sorrendben, 1956-os emigrálásom, franciaországi egyetemi tanári pályám, azzal párhuzamos magyar nyelvű szépírói tevékenységem, majd 1990-től kezdve a bizonyos mértékű új elszigetelődéssel járó kapcsolatteremtésem a hazai irodalmi berkekkel. Úgynevezett migráns gondok jóformán sohasem gyötörtek, leginkább szabad elhatározásaimat követtem: szerettem idegennek lenni. Megtanultam, hogy az idegenek velem kapcsolatos észrevételeit nem egyszer érdemes megszívlelni, és nem méltatlan tőlem sem, ha olykor elfogulatlanul idegen pillantást vetek magyar jelenségekre. Érdekelt az idegenség lélektana, vonzódtam az idegenségben alkotó írókhoz, pepecseltem az elidegenítő honosítás, azaz a fordítás problematikájával. Ezekből a témákból készült az alábbi válogatás. A cím nem szójáték: csakugyan másként hangzik a magyar szó, ha külhonból beszélik.” „Az olvasó: Nem érzel honvágyat Magyarország iránt? A szerző: Egy eszményi Magyarország után vágyódom, persze, mindhalálig. Ha viszont a valóságos Magyarország hiányzik, felülök egy fapados légi járatra, és odautazom.”