Lavotta János utolsó délutánja

1820. augusztus 11-én kora délután Lavotta János, az országos hírű hegedűs és zeneszerző összeesik a tállyai patikában. A következő néhány órában, miközben barátai sikertelenül próbálják magához téríteni, meg-megszakadó töredékekben végigálmodja a reformkor előtti Magyarországon lefolyt életét, gyermekkori hegedűóráit, a koncertjeit, találkozásait, csavargásait, szerelmeit. Élet és elmúlás között lebegve valóságot álmodik és álmokat, egybefonódó múltat és jelent, míg élete történetének álomban és a valóságban is végére nem ér. A regény a közeli barát, Bernát Mihály kéziratban fennmaradt életrajzát követve idézi meg Lavottát, akinek hátrahagyott zeneművei időnként ma is fölhangzanak.