Megvakult angyalok

„ANAHIT AZ ARARÁTRA MENEKÜL A GENOCÍDIUM ELŐL ÉS SEBHELYEK NÉLKÜL, BOLDOGAN VÉRZIK Az én vérem nő, és folyik.” Kali Ágnes angyalai nem befogott szemű angyalok. A vakság itt nem megalkuvás, nem gyávaság, hanem a tisztánlátás egyetlen útja. Kali Ágnes angyalai nem lesütött szemmel, fejüket lehajtva járnak a világban, hanem töretlenül és behódolást nem tűrve a Napba tekintenek. Épp ilyenek ezek a versek is: rémisztően bátran és rémisztően szépen mondják ki mindazt, amit mások még suttogni sem mernek. A szavak mágiája, a tekintetek találkozása, egy távolról áthallott müezzin-ének. Kali világában a fenyegetés mindig és mindenkor az „üres mondatok horzsolása”, a félrenézés és a mellébeszélés. Ezt számolják fel szövegei a kimondás által, mindent megolvasztó fekete tűzként. Hiszen az elhívás félreérthetetlenül és tisztán így hangzik: „Megírni és életben maradni, megírni és életben tartani a többieket.”