JACOB SZOBÁJA

Senki sem olyannak látja az embert, amilyen, főleg nem egy idősödő hölgy, aki egy idegen fiatalemberrel ül szemközt egy vasúti kupéban... A fiatalember feltehetőleg, így vagy úgy az ő szemében legalábbis, kellemes jelenség volt, csinos, érdekes, finom külsejű, jókötésű... A lehető legtöbbet kell kihoznunk a beszámolójából. Mindenesetre ez volt Jacob Flanders, tizenkilenc évesen. Fölösleges próbálkozás megítélni az embereket. Utalásokra kell hagyatkoznunk, nem éppen arra, ami elhangzik, nem is egészen arra, ami történik...i?1 Egy fiatalember élettörténete, vagy inkább impresszionisztikus portréja ez a regény. Kisgyermekként látjuk először, egy cornwalli nyaralóhelyen, és Scarborough-ban, az észak-angliai városkában, ahol özvegy anyjával és fivéreivel él. A Cambridge-i Egyetemen a klasszikus irodalomért lelkesedik. Londonban tisztviselői állást tölt be, különc barátai éppúgy szeretik, mint a körülötte felbukkanó nők: egy festőmodell, egy kis prostituált, egy társasági hajadon, idős dámák. Görögországban belehabarodik egy középkorú férjes asszony. Mindnyájan azt képzelik, jól ismerik Jacobot, de újra és újra rá kell ébredniük: csak egy bizonyos fajta Jacobot ismernek. Jacob, az Ember megfoghatatlan marad, egészen addig, míg bele nem vész az első világháború poklába. Virginia Woolf harmadik s egyben első kísérleti regénye a Jacob szobája. Megjelenésének éve, 1922, az angol modernista irodalom nagy korszakát harangozta be: ekkor látott napvilágot James Joyce Ulysses-e és T. S. Eliot monumentális költeménye, az Átokföldje is.