A fáraó megérkezik Lisszabonba

Piros Vera új kötete gyász- és munkanapló. Egy naptár mentális térképe. Mágikus gondolatok éve. Mert mi más segíthetne a gyászmunka hullámzó idejében eligazodni? Régmúlt, előszezon és utóidő torlódik egymásra, és folyamatos jelenné lesz ebben a költői világban. Minden emlék most van. Pillanatképek rögzítik a külső és belső tájakat. Pointillista festők néznek így. Mint alvadt vérdarabok, mint homokszemek, sós könnyek, a tengervíz cseppjei, úgy hullnak elénk ezek a szavak. Zubognak, ahogy csak a lisszaboni eső tud vízszintesen zuhogni gyors sodrású folyamban. Morajlik a tenger idegen nyelve egy kagylóból, morajlik az utazóközönségé a vonaton, morajlik bennünk ez a belső beszéd, a hagyatéki leltár. Portugálul is meghalt az apám. De nem lehet mindent megérteni, ami kimondható. A gyász eleganciája mégsem a gyász tabuja, hanem a gyász méltósága. Akkor is, ha apánk halála és a lisszaboni földrengés: a mindenható kegyelembe vetett hit megrendülése. Vagy éppen ellenkezőleg? Nem tudom. De ez csak még egy ok az osztozásra. Fehér Renátó