Vadászemlékeim

N. Nozdroviczky Lajos (1862–1943) életét már gyermekkorától kezdve meghatározta a természet és a vadászat szeretete. Diana, a vadászat istennője már akkor „betakarta varázsfátyolával, hogy azután soha többé ne meneküljön ihletétől”. Tízéves volt, amikor az első őzbakját lőtte. Felnőttként a közigazgatásban dolgozott, ám minden szabadidejét a természetben töltötte. Nemcsak vadászott, hanem tudományos megfigyeléseket is folytatott. Elsősorban az erdei szalonka életmódját tanulmányozta, olyan alapossággal, hogy nála többet talán máig sem tud senki erről a madárról. Tapasztalatait könyv formájában is közreadta Az erdei szalonka élete és vadászata címmel, emellett rendszeresen publikált a korabeli vadászlapokban és vadászatairól naplót is vezetett. Vadászemlékeim című kötetének történeteihez volt miből merítenie, hiszen Nagy-Magyarország harminchét vármegyéjében vadászott – és nem csak szalonkára. Könyvében többek között medve, farkas, vaddisznó, szarvas, nyúl, fajd és őz elejtéséről is megemlékezik.