A folyó éneke (éldekorált)

„A remény arra sarkallja az embert, hogy olyasmiről álmodjon, ami nem lehetséges...” 1834., Karib-szigetek. A rabszolgaságot ugyan eltörölték a barbadosi ültetvényeken, de ezzel a kiszolgáltatottság és függés csak új nevet kapott. Rachel, aki születése óta a gazdájának dolgozik, még hat évig kénytelen a cukornádföldeken robotolni. Az egyre fojtóbb és zártabb életet élő asszony egyetlen gondolatba kapaszkodik kétségbeesetten; meg kell találnia a gyermekeit, akiket az évek során kivétel nélkül elragadtak tőle. Olyan erős ez a vágy, hogy elszökik és hosszú, veszélyes útra indul, hogy ráleljen az igazságra, még ha az elviselhetetlennel kell is szembe néznie. Eleanor Shearer regénye megrendítő történet az anyai szeretetről, a soha el nem haló reményről és kitartásról. Csodálatos elbeszélés arról, mit is jelent valójában a szabadság, és hogy hányféle módon találhatunk rá. „Azon az éjszakán Rachel megint ugyanazt álmodta. A felperzselt fák. Mellette Micah. – Hát én nem ilyennek képzeltem – szólalt meg a fia. – Mi az, amit nem ilyennek képzeltél? – A szabadságot. Rachel tekintete végigsuhant az őket körülvevő halott erdőn. – Nem. Hát én se ilyennek képzeltem.”