Életem meccse - Ötven magyar futballsztár visszaemlékezése

Minden szurkolónak megvan a kedvenc meccse, amelyet szinte „akárhányszor” képes lenne megnézni. De van-e ilyen a futballistáknak? Akár azoknak, akik pályafutásuk során sorozatban játszották a nagy mérkőzéseket. A magyar labdarúgás utóbbi ötven évének ötven fontos szereplője – többek közt Fazekas László, Nyilasi Tibor, Détári Lajos, Király Gábor, Gera Zoltán és Torghelle Sándor – eleveníti fel e könyvben „élete meccsét”, azt, amelyik – valamilyen szempontból – kiemelkedik a többi közül, amelyik első az egyenlők közül. Volt, akinek ez egy válogatott mérkőzés, akadt, akinek egy légiósként vívott fontos találkozó, másnak egy emlékezetes hazai bajnoki. „A meccs előtt meglátogatott minket néhány politikai vezető. Azt hittük, arról lesz szó, hogy nem baj, ha nem nyerünk a szovjet barátainkkal szemben...” Nyilasi Tibor „A mérkőzés után találkoztam Alfredo Di Stéfanóval, aki azzal fogadott, hogy elcserélne Emilio Butraguenóval. Jól hangzott, de azért meredeknek éreztem...” Bognár György „Maradona megjelent hóna alatt a labdával, komótosan kisétált, még a cipője sem volt befűzve. Az edző sürgette, erre visszaintett, hogy nyugi, majd ő tudja mi legyen...” Véber György „Én csak győztes mérkőzés után, maximum döntetlennél cseréltem mezt, vereségkor soha. Az olaszoktól Del Piero és Oddo mezét is megkaptam.” Gera Zoltán „Ha egyszer kívánhatnék, azt kérném Istentől, hogy arra az estére visszamenjek, és újra átéljem.” Priskin Tamás