Nem néma a többi

A kilencvenes években járunk, a rendszerváltás utáni Magyarországon. Ahogy a társadalom új alapokra helyezi a működését, úgy próbálja a kamasz Dalma is összerakni önmagát, a gyerek létből átjutni a felnőttéválás útvesztőin. És ez nem megy könnyen. A családjáról lehámló biztonság, a veszekedések, és az ikertestvérével vívott örök verseny elhiteti vele, hogy neki legfeljebb mellékszerep jut az életben. Aztán egy szavalat félresikerült pillanatában, a recsegő mikrofon mögött egyszer csak megtörténik valami: megérzi a színpad súlyát és felszabadító erejét. Innen vezet az út egy fiatalokból álló színházba, ahol először találkozik egy közösséggel, amely egyszerre befogadó és könyörtelen. A társulat középpontja Dávid – a kiszámíthatatlan, nyers tehetségű, önmagát is felőrlő Mercutio, aki előtt senki sem tud rejtve maradni. Dalmát épp ez a figyelem emeli ki először a csendből, a fiú kemény mondatai, váratlan gyengédségei és vakmerő dühkitörései olyan tükröt tartanak elé, amelyben kénytelen meglátni saját lehetőségeit is. Ahogy közeledik a bemutató, Dávid egyre veszélyesebb sodrásba kerül, és a tehetsége mögött feltáruló önpusztító erő lassan tragikus pályát rajzol. Dalmának el kell döntenie, hagyja-e magát magával rántani, vagy kilép onnan, ahol elsodorhatnák. Felnőni számára most azt jelenti: felismerni, hogy a saját hangját csak akkor találhatja meg, ha mer elmozdulni attól, ami lehúzza. Várkonyi Eszter színháztörténész, színész, tévériporter, gyerekkora óta szenvedélyesen érdeklődik az irodalom és a színház iránt. Két évtizeden keresztül játszott független és kőszínházi társulatok előadásaiban, az írás felé az utóbbi években, gyermekei születése után fordult. Jelenleg televíziós újságíróként dolgozik.