Miss Amelia Wilson - A költészet melódiája

„Előfordul olykor, hogy a vágyaink hajszolása közben nem vesszük figyelembe a változó körülményeket, és mire felismerjük, már messze sodródunk önmagunktól. Formálódunk az utunk során, de nem akarjuk elengedni eredeti célunkat, attól félve, hogy hiábavaló volt az addigi küzdelem.” Vannak döntések, melyek nemcsak a jövőt formálják, hanem azt is, kivé válunk valójában. Richmond, 1829. Amelia Wilson élete a gondosan ápolt Asgill-villa falai között zajlik, ám a jólét álarca mögött a Wilson család a szakadék szélén táncol: apja eladósodott, anyját az elméje és a lelke az alkohol fogságába üldözi, míg Amelia öccse, Ralph, egyre kilátástalanabb küzdelmet folytat a saját testével. Roger Brown, a tiszteletes fia biztos jövőt kínál: otthont, rangot és kiszámítható életet. Leslie Wilson azonban más sorsot szán lányának: hogy elkerülje a teljes társadalmi és anyagi csődöt, Amelia befolyásos érdekházasságában látja az utolsó reményét. Amikor a Fisher család újra megjelenik az életükben, veszélyes játszma veszi kezdetét. Apa és lánya ellentétes oldalon állnak: egyikük a múlt árnyait kergeti egy fényes házassággal, a másikuk a jövőjét látja meg a színház világában. Amelia gyönyörű énekhangja azonban nemcsak a közönséget, hanem a költői vénával megáldott Oscar Fishert is megbabonázza. Bár a házassággal Amelia megmenthetné a családját, elviselhetetlen számára a gondolat, hogy a férfit, aki iránt akarata ellenére is egyre mélyebb vonzalmat érez, egy érdekből kötött, hazug frigyre kényszerítse. És még csak nem is sejti, hogy Oscar ugyanígy vívódik: a politikai befolyás és társadalmi elvárások útvesztőjében ő is rabja lett a lány iránt érzett, kimondatlan érzelmeinek. Vajon lesz-e elég bátorságuk, hogy a szerelmüket a társadalmi érdekek fölé helyezzék? Az elvárások, a család és a szív szava között őrlődve Ameliának döntenie kell, követi-e azt az utat, amelyet mások jelöltek ki a számára, vagy kockára tesz mindent a saját döntéseiért. "Andrea O’Lacy új regénye elegáns, érzelmekben gazdag utazás a régenskori Angliába, ahol a sors olykor a költészet húrjain játssza el a legszebb történeteket.” Vass Andrea (librarian_reading)