A MÁSIK MONDAT

Simon Balázs 1999-ben összeállított egy kötettervet rövidprózáiból, amely most először publikált szövegekkel kiegészítve jelenik meg. A szerző a görög, a zsidó és a keresztény kultúrkörben, valamint saját életének hétköznapiságában is „az állítólag megszűnő, egyre fogyó”, ugyanakkor „felfoghatatlanul, apokaliptikusan zsúfolt” világot tárja elénk, azt a világot, melyen a legapróbb esemény is nyomot hagy. Beszédmódja a mondatok fölösleges részeit lehántva azok eszszenciáját, a tulajdonképpeni gondolatot fejti ki. A mindent összekötő kapcsolatok feltárásával az általános, az egyszerre látás felé viszi a szövegeket. A kötet utalás- és motívumrendszere egyre szorosabbra vonja az összefogó, összetartó hálót, melyben rápillanthatunk „erre a megszűnés peremén hirtelen ősismerőssé váló arcra, ami a fiziognómiai katarzis pillanatában mintha képes volna a lehetetlenre: saját terepén legyőzni az időt, és megalkotni belőle minket”