Szerző Tod Lending

„Most a jelen időtlen vákuumában éltünk, ahol a múlt emlékei és a jövőre vonatkozó tervek már nem számítottak. Már csak ettünk, aludtunk, ittunk – egyik pillanatról a másikra túléltünk. Elkezdtem kérdezgetni magamtól: Ha ez az élet, akkor minek élni?…